A XXI. században egymilliárd ember fog belehalni a dohányzásba. Kétmillióan magyarok.
Magyarországon a füstölő, halálos dohánytermékek szabályozása abszurd mértékben enyhébb, mint azon nikotin tartalmú termékeké, amelyek minimális egészség kockázatokat hordoznak, vagy egyenesen a dohányzás leváltására, esetleg a dohányzásról való leszokásra szolgálnak. A dohányt égető nikotintermékek törvényesen garantált piaci előnyt élveznek a dohányzás kevésbé káros alternatíváival és a leszoktató készítményekkel szemben. A dohányipar üzleti érdekeiért egészségromlással és halállal, mértéktelen anyagi pazarlással fizet Magyarország.
Az OEFI adatai alapján, a magyar férfiak harmada, a magyar nők majd negyede dohányzik naponta. A legfeljebb 8 osztályt végzett és a rossz anyagi körülmények között élő magyarok fele, a 13-15 éves gyermekeink 18%-a rendszeres dohányos. A dohányzás 15 diagnózis csoportban okoz betegségeket, számos közülük súlyos egészségromlással, halállal jár. 2010-ben dohányzás okozta betegséggel fél millió beteget láttak el kórházainkban. Az összes kórházba került férfi beteg majdnem felét a dohányzás juttatta oda. A magyar dohányipar tehát, kétséget kizáróan, a magyar egészségügy egyik legnagyobb foglalkoztatója. 20470 polgártársunk halt bele 2010-ben a dohányzás okozta betegségekbe, harmaduk tüdőrákba, negyedük pedig szívbetegségbe. Idejekorán bekövetkezett haláluk miatt, 340 ezer életévet és legalább 25 ezer munkaévet veszítettünk el egyetlen év alatt. A dohányzással kapcsolatos társadalmi kiadások meghaladták a 440 milliárd forintot. Cserébe, a dohányipar által befizetett 360 milliárdnyi adóbevételért.
Az Annals of Oncology, az OECD tanulmányai alapján, Magyarország sem ma, sem régebben nem vezette a dohányzási statisztikákat. Elöl vagyunk ugyan, de vannak országok, ahol a múltban és jelenleg is nagyobb mind a dohányosok aránya, mind pedig az egy főre eső dohányfogyasztás mértéke. A halálozási következményekben viszont elsők vagyunk. 1990-ben, az egy főre eső dohányfogyasztás Csehországban, Svájcban, Görögországban, Hollandiában és Svédországban is nagyobb volt, mint nálunk, mégis, Magyarországon a hosszú távú halálos következmények aránytalanul súlyosabbak. Miért okoz Magyarországon 2008-ban a dohányzás arányaiban kétszer annyi tüdőrákos esetet, mint Csehországban vagy Görögországban? És miért okoz négyszer annyit, mint Svédországban?
A dohányzás visszaszorítása érdekében igen jelentős erőfeszítések történnek szerte a világon. Hatalmas mennyiségű közpénzt fordítanak erre a sziszifuszi munkára, amelynek eredményei rendkívül lassú ütemben jelennek csak meg a dohányfogyasztásban, és természetesen sokkal később az egészségügyi károk csökkenésében. A dohányzás visszaszorítását célzó politika egyik axiómája az, hogy a dohányosok számát kell csökkenteni, ami egyet jelent a nikotinfüggőség csökkentésével. Pontosan ez a gondolkodás okozza a küzdelem gyenge hatékonyságát. A nikotinfüggőséget megszüntető terápiák hatékonysága rendkívül alacsony, a nem dohányzók védelmében hozott intézkedések pedig nem indikálnak leszokást. Amikor a politika magában a nikotinban látja a veszélyforrást, és a nikotinfogyasztás általános megszorításával próbálja a dohányzók számát csökkenteni, megszületnek a „halálos szabályozások".
A nikotin gyógyhatású anyag, hasonlóan az alkoholhoz vagy a koffeinhez, és még sok ezer más anyaghoz. A nikotin méreg, de növekvő adagjaihoz hozzá lehet szokni, és a szervezet növelni képes az iránta való toleranciáját. Ugyanakkor, a nikotin boldogság növelő hatást gyakorol az agyban, és ezzel a kör bezárul. Jutalmazó függőség alakul ki. A nikotin azonban nem öl. Halálos dózisa olyan magas, irritáló hatása olyan erős és íze olyan borzalmas, hogy azt még a hazánkban oly sikeres öngyilkosok sem részesítik előnyben. A halált, a betegséget és az anyagi veszteséget nem önmagában és nem is elsősorban a nikotin okozza, hanem az elégetett dohány füstje, ez a rendkívül összetett anyag, amely 4000 különböző kémiai összetevőt tartalmaz, közöttük mintegy 400 mérgező és 40 kifejezetten rákkeltő anyagot. Logikus, hogy a dohányzás káros hatásait már azzal is csökkenteni lehet, ha a nikotin mellett fogyasztott anyagok számát csökkentjük. Például, azzal, ha eleve kizárjuk a füstöt, azaz, nem égetjük el a dohányt. Még radikálisabban pedig azzal, ha olyan terméket készítünk a dohányosok számára, amely egészen minimális számú, és az egészségre nem veszélyes anyagot tartalmaz csak a nikotin mellett. Mindkét megoldásra létezik bizonyító erejű, társadalmi méretű kísérlet. Az elsőre a szájon át fogyasztott rágó dohány, a másodikra pedig az elektromos cigaretta.
Az égetés nélkül, szájon át fogyasztott dohánytermékek hazája Svédország. A svéd „snuss" egyfajta dohánybogyó, amit a svédek igen nagy szeretettel használnak. Persze, a snusst fogyasztó ember nyitott szájának látványa eléggé megrázó élmény, érthető, hogy a snuss elsősorban a férfiak körében népszerű. Svédországban bizony nagyobb a füstölők aránya a nők, mint a férfiak között! Összességében a svéd férfiak majdnem annyian és annyit „dohányoznak", mint a magyarok. Azonban, míg a magyar férfiak kizárólag az égő dohány füstjét szívják, addig a svéd „bagósok" kétharmada csakis snusst használ. Ez a legfőbb oka annak, hogy Magyarországon négyszer annyi férfi hal bele a tüdőrákba, mint Svédországban, ahol a tüdőrák előfordulási gyakorisága az európai átlagnak is csak a fele. Érthető, hogy az Európai Bizottság a snuss forgalmazását egész Európában be akarja tiltani. Vagy mégse érthető? Pedig így van!
Az elektromos cigaretta olyan eszköz, amely egy áramforrás segítségével felmelegít egy fűtőszálat. A fűtőszálra folyadék állapotú anyagot juttat, amely bőséges gőz formájában elpárolog, az így keletkező párát pedig a használó belélegzi. A töltőfolyadék alapanyaga az élelmiszer iparban és a gyógyszeriparban széleskörűen használt propilén glikol és növényi glicerin keveréke. Ha ebbe az alapfolyadékba aromákat keverünk, rendkívül ízletes gőz jön létre. Ha pedig nikotint is keverünk hozzá, akkor olyan termék jön létre, amely úgy képes nikotint juttatni a szervezetbe, hogy eközben magas minőségű íz élményt is nyújt. Minthogy a töltőanyag nem tartalmaz dohányt és semmit sem éget el, az e-cigaretta használata nem dohányzás, égéstermékek nem keletkeznek, sem csikk vagy hamu. A kilélegzett ártalmatlan pára sem passzív dohányzás, sem harmadlagos dohányzás veszélyforrásaként nem szolgál.
A bevitt nikotin mennyiségét a fogyasztó pontosan szabályozhatja, egyrészt az elfogyasztott slukkok számával, másrészt a töltőfolyadék nikotintartalmával. A legerősebb folyadékok bármilyen erős dohányos nikotinigényének megfelelnek. A gyakorlat azt mutatja, hogy a nikotin koncentráció szokásos kezdő értéke 18-24 mg/ml, ez alatt az e-cigaretta nem alkalmas a dohányzás azonnali leváltására. A tartós használat során 6-12 mg/ml töménységű töltőfolyadékokra állnak rá a fogyasztók. A Villanypára Egyesület adatai szerint ez az osztály teszi ki a forgalom legalább háromnegyedét. A hatékony nikotin bevitelre alkalmas elektromos cigaretta ma még nem igen hasonlít a valóságos cigarettára, és teljes mértékben, az akkumulátor súlya miatt, soha nem is fog, azonban, jelentős műszaki fejlesztések zajlanak a tárgyban.
Az e-cigarettát nem arra tervezték, hogy leszoktasson a dohányzásról, hanem arra, hogy leváltsa azt. Miközben megtartja a dohányzás összes rekreációs elemét, szenzoros tulajdonságait és szociális összetevőit, eközben mérhetetlenül biztonságosabb feltételeket teremt a nikotinfogyasztáshoz. Azon nem kevesek számára készült tehát, akik nem tudják, vagy nem akarják leküzdeni nikotinfüggőségüket. Ez döntően megkülönbözteti a nikotin tartalmú terápiás leszoktató eszközöktől, mint a nikotintapasz, a nikotinos rágógumi vagy a nikotin inhalátorok, amelyeket teljesen más céllal és hatásmechanizmussal terveztek, arra, hogy éppen csak az elvonási tünetek enyhítéséhez szükséges nikotinszintet biztosítsanak. Sajnálatos módon, leszoktató hatásuk nagyon gyenge, a segítségükkel leszokó dohányosok 85-90%-a egy év eltelte után újra dohányzik. Így is hatékonyabbak azonban az akaraterőnél, amelynek mítoszánál csak a hatástalansága nagyobb. Az önerőből, külső segítség nélkül leszokók összesen 96%-a újra dohányzik egy év múlva.
Az elektromos cigaretta döbbenetes hatékonysággal tesz eleget rekreációs funkciójának. A vaper.hu adatai szerint, a fogyasztók nagy hányada, nagyjából 75%-a teszi le a cigarettát teljes mértékben. Ráadásul, segítségével egyik pillanatról a másikra lehetséges leváltani a halálos cigarettát egy sokkal veszélytelenebb eszközzel. A világon ma körülbelül 20 millió, ezen belül, csak Európában nagyjából 6-7 millió fogyasztóról beszélhetünk. Magyarországon a termék üldöztetése miatt a fogyasztók száma nehezebben becsülhető. A hivatalosságok 50-100 ezerre, maguk a fogyasztók 15-20 ezerre becsülik ezt a számot. A vulgár média rémhírterjesztése ellenére, az egész világon nem volt még egyetlen olyan haláleset, de még megbetegedés sem, amit az e-cigaretta nikotintartalmú töltőfolyadéka okozott volna. Az igazság az, hogy mára jóval többet tudnak az e-cigaretta párájának hatásairól, mint a cigaretta füstéről. A vita pedig azon van, hogy az e-cigaretta százszor vagy ezerszer biztonságosabb-e a valódi cigarettánál.
Az elektromos cigaretta használatáról egyre nagyobb számban megjelenő felmérések és tudományos közlemények alapján, az e-cigaretta használói között statisztikai értelemben nincsenek olyanok, akik korábban ne dohányoztak volna és ez a megállapítás érvényes a fiatalokra és a gyermekekre is. Az e-cigaretta nem jut túl a kipróbáláson az absztinensek körében és senkit nem szoktat rá még magára az e-cigarettára sem, nemhogy a dohányzásra. Ezzel szemben, erős, idült dohányosok nagy számban váltanak rá nagyon rövid idő alatt. Továbbá, általános tendencia, hogy a fogyasztók mindenféle terápiás javaslat vagy cél nélkül is csökkentik a bevitt nikotin mennyiségét. Egy év elteltével pedig sokan közülük (Magyarországon kb 8%-uk) teljesen elhagyják a nikotint is, azaz, vagy nikotinmentes töltőfolyadékot használnak, vagy letették az e-cigarettát is. Természetes, hogy az e-cigaretta használók nagyon erőteljes pozitív attitűdökkel kötődnek e potenciálisan életmentő eszközhöz, így néhány év leforgása alatt az e-cigaretta mozgalom a világ leggyorsabban fejlődő, felhasználói igények által vezérelt egészségvédő mozgalmává nőtt. Egyetlen cent közpénz felhasználása nélkül, az európai e-cigaretta piac volumene elérte a nikotint tartalmazó terápiás gyógyászati célú eszközök piacának 500 millió Eurós volumenét, és megközelítette a snuss 830 millió Eurós értékét!
Mindezek fényében, érthető, hogy az Európai Bizottság a nikotin tartalmú e-cigaretta töltőfolyadékok forgalmazását lényegében be akarja tiltani, a magyar hatóságok pedig a gyógyszer definíció vitatható értelmezésével máris ellehetetleníteni igyekeznek azt. Vagy mégsem érthető? Pedig így van.
Érthető, mert az egészség politika számára az elektromos cigaretta megjelenése egy új, eddig ismeretlen nikotinfogyasztási kultúra megjelenését jelenti, ami azért félelmetes, mert magát a nikotint tartják veszélyesnek, fogyasztását üldözendőnek. És nem érthető, mert az e-cigaretta megjelenésével a nikotinfogyasztás már nem jár komoly egészségkockázattal és halálos következményekkel. Tehát irracionális is e felfogás, és konzerválja a dohányzás visszaszorítás ortodox, hatástalan és elavult paradigmáját.
Európa lakosságának 90%-a számára nemzeti hatóságaik hozzáférhetővé teszik a nikotinos e-cigarettát. Magyarországon jelenleg több lezáratlan szabálysértési eljárás van nyomozati vagy bírói szakaszban – kétséges kimenettel. Németországban, amely kétmillió e-cigaretta fogyasztójával az USA és Oroszország mellett a világ vezető e-cigaretta hatalma, 2012 áprilisában, hasonló ügyben, az egyik e-cigaretta forgalmazó pert nyert a Német állammal szemben. A bíróság álláspontja az volt, hogy „bár a nikotin tekinthető gyógyszernek, az e-cigaretta esetében semmilyen terápiás vagy gyógyászati hatása nincs, egyetlen célja, hogy kielégítse a dohányosok nikotin éhségét. Így csupán, mint egyfajta stimuláns vagy élvezeti cikknek tekintendő. Még ha fennállna is csekély egészségügyi kockázata a használatának, akkor sem lenne gyógyszernek tekintendő."
A józan ész számára is nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy egy anyag gyógyszernek minősüljön, nem elég az, hogy „farmakológiai, immunológiai vagy metabolikus hatások révén, alkalmas legyen a szervezet valamely élettani funkciójának helyreállítására, javítására, módosítására vagy akár orvosi diagnózis felállítására". Mindezek ugyanis teljesülnek a szomjúságot gyógyító dihidrogén-oxidra (ismertebb nevén: víz) és az alkoholelvonás tüneteit különösen jól enyhítő szilva pálinkára is, és még megannyi hungarikumra.
Nem meglepő módon, a dohányipar éppenséggel konstruktív módon közelít az e-cigarettához. Komoly fejlesztésekbe kezdtek a területen, és arra számítanak, hogy bevételeik egyre nagyobb hányadát, 10-20 éven belül akár 40%-át az egészségre veszélytelen e-cigaretta fogja produkálni. Nem kérdéses, hogy mindez valóban be fog következni, és ezzel a dohányipar maga fogja jelentősen csökkenteni részvételét az egészségügy és a gyógyszeripar foglalkoztatásában. A kérdés az, hogy ez Európában is időben bekövetkezik-e, vagy az Egyesült Államok tovább növeli évtizedes előnyét a dohányzás okozta károk csökkentésében?
Az Európai Parlament 2013. február 25-én, bizottsági közmeghallgatással megkezdte a dohányzás visszaszorítását célzó rendes jogalkotási folyamatot, melynek alapja az Európai Bizottság decemberben nyilvánosságra hozott direktívája, eredménye pedig egy az egész Európai Közösség számára kötelező jogszabály lesz. Már a direktíva előkészítése sem volt mentes a botránytól, tárgyalása pedig, amely novemberben folytatódik a plenáris ülésen, komoly visszhangot fog kapni. A teljes szabályalkotástól a dohányzás európai szintjének mintegy 2%, azaz kettő százalékos visszaszorulását várják. Ami a füstölő dohányterméket illeti, az összesen 136 milliárd Eurós piac aligha fog beleroppanni a dobozok, a biztonsági figyelmeztetések és címkézés szabályozásának szigorodásába, a cigaretta szabadon forgalmazható és elérhető marad. Érinti azonban a jogalkotás a füst nélküli dohánytermékeket (snuss), amelyeket Svédország kivételével minden országban betiltana, továbbá, a 4mg/ml nikotintartalom feletti koncentrációjú elektromos cigaretta töltőfolyadékokat, amelyeket gyógyszerszabályozás alá vonna.
Az Európai Bizottság tehát azt tűzte ki célul, hogy a halálos dohánytermékekével össze sem hasonlítható mértékben szigorúbb szabályozás alá veti a bizonyítottan életmentő, valamint a potenciálisan életmentő nikotintermékeket, egy olyan kontinensen, ahol minden évben a dohányosok harmada próbál meg leszokni a dohányzásról, de csak 3-5%-uknak sikerül. És ahol minden évben 700000, azaz hétszáz ezer ember belahal a dohányzásba.
Egy termék gyógyszer szabályozás alá vonása azzal jár, hogy költséges és évekig tartó állat- és emberi klinikai kísérleteket kell végezni, bonyolult hatásanalízist kell készíteni, laboratóriumi szintű gyártási körülményeket kell biztosítani, és számtalan korlátozásnak kell megfelelni a csomagolás, címkézés és marketing tekintetében. Az engedélyezési eljárás ormótlanul körülményes és minden variánsra el kell végezni. Megengedhetetlen továbbá a vonzó íz és különösen a széles választék. Ezek a feltételek egy terméket drágává, nehezen elérhetővé és a gyakorlatban használhatatlanná tehetnek. Mindenképpen csökkentik piacképességét, így hátrányba hozzák a gyártókat és forgalmazókat ugyanúgy, mint a fogyasztókat. A nikotinos e-cigarettát, amely de facto nem gyógyszer, nem arra tervezték és nem úgy működik, a gyógyszer szabályozás alá vonás egyszerűen kiirtja.
Az elektromos cigaretta, beleértve a nikotint is tartalmazó összetevőket, semmilyen olyan veszélyforrást nem jelent, amelyet a gyógyszerszabályozás hatályán kívül ne lehetne kezelni. Egyebek mellett, a gyógyszertörvény hatálya alól „lazán" kiemelt dohánytermékek szabályozása is megoldott, sőt más, az e-cigarettánál mérhetetlenül veszélyesebb anyagok és termékek (még élelmiszerek is) szabad forgalmazásban kaphatók. Azért volt ilyen bátor a politika, mert léteznek a termékek minőségét és a fogyasztók védelmét megfelelően és hatékonyan szolgáló más rendszerek is. A jelenleg asztalon lévő szabályozás tehát a füst nélküli nikotintermékek vonatkozásában rossz szabályozás. Alkalmatlan, mert inadekvát módon és feleslegesen felülbírál más, létező és hatékony szabályozási rendszereket. Aránytalan, mert szükségtelen megszorításokat kényszerít a szabad piac szereplőire. És tisztességtelen, mert a dohányipart mesterséges előnybe hozza azzal, hogy a cigaretta versenyképességét radikálisan megnöveli a más, sokkal biztonságosabb alternatívákkal szemben. És etikailag súlyosan kifogásolható, mert nem tiszteli a keresztény Európa egyik legfontosabb erkölcsi parancsát: „ne ölj!".
A XXI. században egymilliárd ember fog belehalni a dohányzásba. Kétmillióan magyarok?
